ilona toth geb. csak

aniko scharf · 24.12.2011

Üzenet Ne sírjatok, nem szabad! Jöttek értem, s nekem menni kell. Utam végére érkeztem. Fény körül vesz engem, s a ... szél is énekel nekem, halkan dúdolják, jobb lesz itt nekem. Zöldellő rét utoljára megmutatta távolból az arcát. A fák, erdők, amit oly nagyon szerettem, mind sorba meghajlottak előttem. Ne sírjatok, nem szabad! Elfáradtam a súlyos múltammal. A gond, mi vállamat nyomta, azt mind végre lerakhattam. A híd, melyen átjöttem, végtelen. Az idő is megállt, mint az én életem. De nekem már nem fáj semmi sem. Ne sírjatok, nem szabad! Hiszen már jó nekem, pihenek. A lelkem végre szabad lett - szárnyal a madarakkal. S tudom, jó helyre érkezem, örök nyugalomra. Ez már egy másik ország, ahonnan vissza út nincs már. Az út végén mindig állnak, és valakit mindig várnak